A műsor nem volt rossz. Albánián újra kifogott a szerencse, míg a francia válogatott semmivel sem volt képes jobb játékra a románok elleni produkciónál, pedig nem lett volna nehéz dolguk. A mérkőzés előtt mindenki - különösen a francia sajtó - változásokat követelt Didier Deschamps szövetségi kapitánytól, akin az összeállítás tekintetében nem múlt a dolog. Paul Pogba (??) és Antoine Griezmann azonnal a padon találta magát, míg a "helyükön" Martial és Coman kezdett. Albánia Xhaka nélkül kezdett, ellenben nem okozott csalódást.

Bennem mindig van egy szimpátia a rendező ország felé, így drukkoltam a franciáknak, de a félidő végére erős vívódásban voltam. A gall csapat taktikailag szinte semmit sem javult az előző meccshez képest, a helyezkedésük ismét borzalmas volt. A középpályás és védő sorok egymáshoz képest és soron belül is távol próbáltak pozíciót fogni, emiatt hosszú passzokra kényszerültek, ami rendkívül lassú támadásépítést eredményezett. Az albánok ráadásul kiválóan zárták a passz-folyosókat a két sor illetve az egyének között, emiatt a középpályások csak háttal a kapunak tudtak labdát fogadni, ami megint nem szerencsés.

A nagyon hiányolt szélsőjátékból most sem láttunk sokat, ami próbálkozás volt is, az említett okok miatt nem igazán volt esélyes megoldás. Ami kevés helyzetecske kialakult a fehérek kapuja előtt, azt Giroud a rend kedvéért kihagyta. A leginkább a kemény letámadás hiányzott a franciáktól, úgy játszottak, mintha legalább egy Németország ellen kellene, és nekik kellene kontrázni. A leginkább érezhető változás a románok elleni találkozóhoz képest az Payet középre húzódása volt.

30-35 percnyi gall kínlódás után az játékrész végére az albánok átvették az irányítást, és hogy példálózzak is a 38. percben egy egészen zseniális szögletvariációval kis híján betaláltak. A félidő végéig újabb albán helyzetek jöttek, de egy jó befejezés még váratott magára.

A második félidőre Deschamps a súlytalan Martial helyére Pogbát küldte be. Ez jó lépésnek bizonyult, de a javulást nem ez, hanem a játék felgyorsulása hozta meg. A nagyobb sebességet az albánok nem mindig tudták lekövetni, így helyenként fellazult a védelmük. Hogy ez mennyire Deschamps érdeme és mennyire a félidei moráljavulásé az kérdéses, de taktikailag nem sok minden változott. Annyit talán az ősz-hajú mester javára írhatunk, hogy többször is elhagyták az első félidei pozíciójukat a játékosok, közelebb lépve egymáshoz, könnyebben alakítva rövidpasszos, háromszögelős támadásokat. Ezeknél az eseteknél érezhető volt a két csapat játékosai közötti minőségi különbség. Giroud viszont nem változtatott a félidő után sem, kihagyott mindent, amit lehetett.

A második félidő derekán jött is a helyére Griezmann, aki semmit nem tudott ugyan hozzátenni a játékhoz, konkrétan el is felejtettem, hogy pályán van, ám az utolsó percben a fáradt albánok egyetlen komoly védelmi hibáját kihasználva őrjöngésre ingerelte a hazai drukkereket. Innen már nem volt visszaút, Payet a rend kedvéért ismét megzörgette a hálót, csakhogy mindenki ismét róla beszéljen. Igaz ami igaz, csapata legjobbja volt a pályán is, a rossz taktika egyetlen pozitívuma az ő középre hozása volt. Váratlan megoldásai eredményezték a francia helyzetek nagy részét.

Nehéz lett volna kevésbé érdemtelenül kiharcolni a továbbjutást, az albán csapat rendkívül szimpatikus csapat benyomását keltette, de ezért nem osztanak pontot. A hazai csapat legjobbjai Kanté és Payet voltak, reméljük, hamarosan Evra-ék is felnőnek hozzájuk. A franciák örülhetnek a továbbjutásnak, de a kieséses szakaszban ilyen játékkal nem lesz sok örömük.