Pénteken megkezdődött a 15. Labdarugó Európa-bajnokság, egy szokásosan közepes mérkőzéssel, melyen a franciák egy Dimitri Payettel voltak jobbak a Iordanescu vezette románoknál.

A nagy tornák nyitásánál a sokak által ismert, izgatott hangulattal vártam a nyitómeccset, ehhez képest éppen a himnuszokra dobtam le magam a TV elé. Bár mint említettem, ez is tipikusan nyitómeccs szagú találkozó volt, ellenben az izgalom nem maradt el. Szinte végig - még az izgalmat nélkülöző időszakokban - is érezhető volt a vibrálás, ami éreztette a nézővel is, hogy ez egy EB, ennek tétje van. Különösen a galloknak volt fontos a jó kezdés, és ennek éppen ellenkezője jött elő az első percekben. Nicolae Stanciu lábában ott maradt a gól a 4. percben, pedig nem semmi nyitány lett volna. Jó magyar szokáshoz híven nem kedvelem a román válogatottat, így a franciáknak drukkoltam, de sajnálom, hogy kimaradt ez a ziccer. Ha bemegy, könnyen lehet, hogy az EB egyik legjobb meccse kerekedett volna ki, bármilyen korai is ezt most kijelenteni. A minőségbeli különbség, és a hazai rendezésű EB biztosan a franciáknak kedvezett, és ha már a 4. perctől ki kell támadniuk, abból vagy fordítás vagy egy - a kényszerű rohamok miatt kinyílt francia védelem miatt - sok gólos oda-vissza osztós meccs lett volna. Taktikailag nem másznék bele a meccsbe, Beregi István és Kele János kiválóan kivesézték a történteket. Amit esetleg kiemelnék a saját koponyámból, az Pogba kiváló játéka. Amíg a kékek valódi szélső nélkül játszottak, addig a Juve kiválósága nyújtotta legmeggyőzőbb játékot hazai oldalon. Nagyszerűen helyezkedett, jól épített támadást, és veszélyes is volt. Lecserélése semmiképpen nem a mutatott dolgoknak, hanem a taktikának szólt, ami miatt az általam kétesen megítélt Deschamps kap egy nagy piros pontot. Jól látta meg, kit és miért kell lecserélni, kár, hogy nem eleve így kezdte a meccset. Számomra a meccs embere posztért a Pogba-Kanté kettős harcol, míg a leggyengébb egyértelműen Evra volt, és nem csak a tizenegyes miatt. Végig dekoncentréltan futballozott, szinte lusta volt szaladni az ellenféllel. Egyszer még a kommentátor is észrevette, hogy Giroud rászól, mert nem tartotta az emberét a 16-oson belül.

Nem lehet elmenni szól nélkül Kassai Viktor kitűnő teljesítménye mellett sem. Jól helyezkedett, nem követett el komoly hibát, a 11-esnél fontos pillanatban is hidegfejjel tudott dönteni, nem érződött rajta semmilyen pártoltság. Itt jegyezném meg Urs Meier kritikáját illetően, miszerint Giroud könyökkel segítette arrébb a kapust, hogy ha az ember fel akar ugrani azt általában kéz lendítéssel teszi, ahogyan a később gólt szerző arsenalos is tette. Ha az urat zavarja az eset, akkor térjen vissza a pályára, és csinálja jobban, vagy írja felül a szabálykönyvet. Urs Meiernek mára egy banán.

Végkövetkeztetésnek annyit, hogy ez a játék a francia válogatottól kevés lesz az EB győzelemhez, bár még korán van, de eddig a hangulata a dolognak kísértetiesen hasonlít a brazilok 2 évvel ezelőtti helyzetéhez, ahol közepesen esélyes csapattal nagy égés lett. Ott is a hazai pálya vitte őket eleve az elődöntőbe, reméljük itt ez nem fordul elő. A románok a selejtezőkben mutatott játékukhoz képest talpra-esett produkcióval álltak elő, ha így folytatják, egy próbálkozásra jók lehetnek Svájccal szemben.