... az egyének felett. A Belgium - Olaszország mérkőzés iskolapéldája volt annak, hogy nem elég egy rakás - megjegyzem: iszonyú tehetséges - fiatal játékos, ha nincs meg mögöttük az a taktikai háttér, amit egy igazán jó edző ad. Marc Wilmots pedig nem ez a kategória, csapatának játéka nélkülözött minden elképzelést, és ez eldöntötte meccset.

Pedig nem volt minden fekete-fehér a meccs előtt. Sőt! A sajtó nagy része számomra kissé meglepő módon favoritnak állították be a belgákat, az olaszokat szinte csak a múltjuk és Buffon - és talán a Juve jó szériája - tartotta az esélyesek között. Az tiszta és egyértelmű, hogy a piros-feketéknek megvan a játékoskeretük ahhoz, hogy akár végső esélyesként számon tartsák őket. Ellenben a mutatott játék, különösen nagy csapatok ellen már rávilágított az egyetlen igazi hiányosságra: ehhez a kerethez egy komoly múltú, taktikailag érzékeny kapitány kell, és Wilmots nem egészen felel meg ennek a kategóriának. Titkon reméltem, hogy miután a Chelsea elküldte, megpróbálják Mourinho-t az EB erejéig megszerezni, de mivel Mou eleve klubedzőségben gondolkodott, De Bruyne-vel nem túl jó a viszonya, és a belgák eredményesek voltak a selejtező alatt, így ez valószerűtlen ábránd maradt csupán.

Az olasz Old-Boys Team kiegészülve a használható minőségű fiatalokkal ellentétben rendelkezett ezzel a plusszal. Antonio Conte rendkívül kimért, precíz és nem utolsó sorban erdményes taktikája megmutatta, hogy 1. az olaszok a nagy nevek hiányában rendkívül egységesek, 2. az erőforrások megfelelő kihasználása a kulcs és 3. sokkal jobban olvassa a játékot, mint pályatársa. Hozzá kell tenni Wilmots nem cserélt rosszul, de jól sem, ellenben Conte szinte minden cseréje jó volt, és akkor jött amikor kellett.

Számomra egyedül Giaccherini játéka volt ellentmondásos. Botrányosan játszott, szinte állandóan vay nem tudta lekezelni a labdát vagy pontatlanul passzolt, de a döntő pillanatban világklasszis módon vette át a játékszert, azonnal lövésre készítve azt. Az olaszok játéka kimért volt, csak annyit futottak amennyit kellett, annyit támadtak, amennyit kellett, jól menedzselték az erejüket és kihasználták azt a rutinukat, amiből a belga válogatott igencsak híján volt.

A meccs egyértelműen az edzők kezében dőlt el, de látva, hogy Hazard-ék meddő mezőfölénye igencsak nélkülözte a kreativitást, így még jó taktikával sem igen lett volna esélyül. De Bruyne élete legrosszabb meccsét hozta, ha Mourinho nézte a meccset, az valahogy így nézhetett ki!

Ma este Ausztria - Magyarország monarchiális párharc lesz, öveket bekötni, most kezdődik igazán az EB!!